Vinum Vulcanum Badacsonyi Borlovagrend

Borlovagrend – Legendája

A jó öreg korcsmáros – Mojzer uram derék termetű férfiú, vendéglős volt Tapolcán a századfordulón. Hatalmas bajuszát mosolygó jókedvvel pöndörítette meg, amint vendégeit meglátta. Ha alkalma volt vendégszeretetét megbizonyítani, annak örült igazán. Nem a haszonért örült. Kedves vendégén sohse volt őneki pénzbeli haszna. Mindig jobbat adott, mint amilyent kértek. Mindig többet adott, mint amennyit vártak. Bort pedig olyat adott, aminőnek ára sincs. Olyan bort pénzért mérni nem szokás’ Tűz, láng, erő, zamat és édesség az a bor. Ha üvegét kinyitotta: virágos kertbe jutott az ember, akkora illat terjedt szét a levegőben. Üvegje is más volt, nem a mostani. Négyszögletes, öblös, rövid nyakú. Belefért három liter is.
Volt neki kedves vendége és igen kedves vendége. Kedves vendégnek pintes üvegben, igen kedves vendégnek ebben a négyszögletes üvegben adta borát. Csak az ismeretlen vendégnek, vagy akire kedvetlenül nézett, csak annak adott hiteles mértékkel, a kicsiny öblű, hosszú nyakú messzelyes és iccés üveggel. Azt mondta: mind bolond ember az, aki kevesebb bort ad, mint amennyit kérnek. Hiszem a kocsmárosnak az a dolga, hogy minél több bort adhasson el. A bornak pedig az a természete, hogy minél jobb mértékkel mérik, annál jobban isszák, annál több fogy belőle. Ez volt élete bölcsessége. Hát egy kis víz nem jön a borba, Mojzer uram? Kérdezték tőle. Jön az, de csak okkal-móddal. Az első üveg bort mindenki tisztán kapja. Amikor az első üveg bor elfogyott, akkor már látom, hogy az én emberem mennyit akar inni, és miként bírja a bort. Ha jól bírja: a többi bort is tisztán kapja. ha nem bírja, és mégis mérték nélkül akar inni: akkor vízzel kapja. Mert a részeg embert utálom, meg nem szenvedem.
Mojzer uram maga is szeretett borozgatni, de a legerősebb badacsonyit is- annak rendje szerint-mindig tisztán itta. Gyakran volt vendég kedves barátja, az örökké vidám Szentirmay József mérnök is. Ha összekerültek – egész nap, egész éjjel elborozgattak, beszélgettek, meg nem ártott a bor egyiknek se. Csak egy bűne volt a szeretetre méltó jó barátnak: mindig vízzel itta a badacsonyi bort. Mojzer uram mindig csóválta is a fejét: hogyan lehet jó bort vízzel inni.
Hiszen igaz, a vizet is az Isten teremtette, de csak az oktalan állatok számára. Az Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára alkotta meg, Tehát vizet csak nem szánt neki innia. Szentirmay egyszer megbetegedett és meghalt. Nem érte meg az öregkort. Mojzer úr még sok év után is így emlékezett rá: mindig mondtam én azt, hogy szegény jó barátomnak nem lesz jó vége. Hányszor intettem, ne igya a bort vízzel. Nem szabad a természeten erőszakot venni.

(Eötvös Károly nyomán)